7. rész - Az első delfinekkel úszás élmény

Kis kitérő után Al’Mara folytatta tovább Lolly történetét.

2010-ben eljött az idő, hogy Lolly végre fizikailag is találkozzon vadon élő delfinekkel, azaz velünk itt a Vörös-tengerben. Az év elején még csak álmodott erről az utazásról, de nyárra mégis valósággá vált. Valósággá vált, mert úgy döntött. Hiszen a döntésben rejlik az erő. Minden összeállt, és ő pedig készen állt a nagy találkozásra. 

Az út előtt hosszú felkészítésen ment keresztül, különböző behangoló delfin meditációkkal, és sok megdöbbentő felismerésekkel teli volt ez az időszak, most mégis Lolly álma megvalósulni látszott. Erre az intenzív felkészítésre azért volt szükség, hogy mire eljön a delfinekkel való találkozás ideje, készen kellett, hogy álljon az öröm, a boldogság, és a szeretet befogadásra, amit majd a delfinek közvetítenek felé.

Egyiptomban járt már előtte korábban is, de a Vörös-tengernél most először. Lolly, mikor már a repülőgépen ült és beértek Egyiptom légterébe, hallotta e szavakat a lelkében: "Üdvözlünk itthon!" Egyiptom földjére lépni, mindig hazaérkezés élménnyel párosul azóta is számára. Mikor kilépett a gépből és megérezte a forró szelet az arcán, ahogy végigsimította, könnybe lábadtak a szemei. 

A repülőtéren várta egy autó, az egyiptomi vendéglátóval, és még onnan kb. 3 és fél óra autóút volt a szállásig. Mivel éjszaka volt, sokat látni nem lehetett, de éppen napfelkeltére értek oda a faluba, amely csodálatos látvány kárpótolta az éjjeli utazásért. A szíve repkedett és tényleg azt érezte, újra itthon van.

Első nap az ismerkedésről szólt, és második nap érkezett el az idő, hogy elinduljanak a delfinekhez. Megint autóval utazás a kikötőig. Onnan még egy óra hajóút a zátonyig, ahol lehet a vadon élő delfinekkel találkozni a nyílt vízen. A hajón más turista csoportok is voltak, így nagy volt a kavalkád és nyüzsgés. A zátony előtt lehorgonyzott a hajó és elmagyarázták a szabályokat, amiket szigorúan be kellett tartani. Kis motoros gumicsónakokkal mentek ki a fehér bójákkal jelzett területig. Ott ki kell szállni a csónakból és csak úszva lehet továbbhaladni a vörös bójákig. A hajóról figyelték a helyi vezetők, hogy mikor közelednek a delfinek. Akkor hirtelen elkezdték ordibálni, hogy Dolphins! Dolphins! Ez volt az a pillanat, amikor megzavarodott mindenki, és mint az őrültek rohantak a felszerelésükért és ugráltak be a csónakokba. Lolly kicsit stresszesnek találta ezt a módszert, de mit volt mit tenni, sodródott a többiekkel. Iziben be kellett öltözni; búvárruha, maszk, uszony és mentőmellény és máris a csónakban találta magát sebesen száguldozva a delfinek felé. Ekkor felállt a csónakban és gondolatban üzente a delfineknek, hogy „Megjöttem! Itt vagyok!” Abban a pillanatban, ahogy ezt kimondta magában, meg is jelentek a delfinek csapatostul. Alig hitt a szemének....  De nem egy vagy kettő, hanem legalább 40-50 delfin termett ott hirtelen. Ugrás, csobbanás a vízbe és máris a delfinek között találta magát. Itt megállt az idő. Sírás és nevetés egyszerre tört fel benne. Úgy tudott beszélni a delfinekhez, mintha a gyermekei és testvérei lennének és régóta nem találkoztak volna. Ezt az örömöt, amit érzett elmondani nem lehet, csak átélni. Akkor ott abban a pillanatban, mintha ő is újra delfinné vált volna úgy úszott a köréje gyűlt delfincsapattal. Minden sejtje vibrált, mintha áramütés érte volna, amikor a delfinek hangját is meghallotta. Körbe vették őt és átadták a legnagyobb ajándékot, amit valaha is ember kaphat. A Lélek Boldogságának érzését és a hazatérés örömét! A Lelke végre ráismert eredetére. 

Az utolsó nap visszafelé a hajóúton még utoljára odaúsztak a delfinek a hajó köré és sokáig kísérték őket, majd búcsút intettek Lollynak. Lolly szeméből könnyek csordultak ki a meghatódottságtól, bár akkor már tudta, hogy nem utoljára van itt és hamarosan újra találkozhat delfin családjával. Megtalálta hát  lélekcsaládjának egy részét...

Szívéből hálát küldött mindenkinek, aki ehhez hozzájárult.

Hát beteljesült az álmom! - És most hogyan tovább? – gondolta. 

Milyen furcsa érzés ez az ember életében.... mikor egyszer csak beteljesül az álom, amire egész eddigi életben vágyott.... A határtalan boldogság hirtelen egy ürességgé alakul egy pillanatra...De akkor már Lolly tudta, hogy ez csak ez elme játéka, és egyáltalán nincs üresség...Az álom nem ért véget... sőt még csak most kezdődik .... hiszen feladata van, hogy minél több embernek segítsen valóra váltani ezt az álmát, hogy vadon élő delfinekkel ússzon és megtapasztalhassa a delfinek által sugárzott valódi békét és szeretetet. 

Folyt. köv.