A hajó lágyan ringatózott
alattam, elmerengtem, ahogy néztem a tengert és az éppen arra úszkáló halakat a
kristálytiszta vízben. A nap korongja is lemenőben volt éppen, csodálatos
fényekkel ragyogott és vörösre színezte a horizontot, ahogy bukott lefelé az
égbolton és úgy tűnt, hogy lassan összeolvad a hatalmas víztömeggel. A tenger
látványa mindig is örömmel töltött el, de az az este valóban különleges
ajándékokat hozott számomra. Még soha sem töltöttem hajón az éjszakát a nyílt
tengeren, kíváncsian vártam hát. Messze minden szárazföldi parttól, egy
korallzátonyhoz közel horgonyoztunk le. Napközben itt lehet a delfinekkel
találkozni és együttúszni, mivel idejárnak táplálkozni a zátonyokhoz, és közben
ki-kijönnek játszani, ha arra méltó embereket észlelnek a közelben. Valahogy
azért mindig a mi hajónkhoz jönnek oda és a csoportommal játszanak. Évek óta
hozom ide az embereket, és újra és újra új élményekkel gazdagodom. Annyira
boldog pillanat számomra is, amikor a csoportom először pillantja meg a
Vörös-tenger szabadon élő delfinjeit. Szinte mindig elöntik az embereket az
örömkönnyek, mert elkezdenek emlékezni valamire, amit már régen elfelejtettek.
Igen, a delfinek azért vannak itt, hogy emlékeztessen minket arra, hogy lehet
békében, szeretetben, örömben és együttműködésben is élni. Az erre való
képességünket szeretnék ők újra felébreszteni bennünk és azt, hogy újra
behívjuk a lelkünket az életünkbe.
Abban a pillanatban sípoló, kattogó hangot és kisebb csobbanásokat hallottam meg. Pár percbe beletelt, míg rájöttem, hogy egy delfin úszott oda hozzám. Néztem és alig hittem a szememnek, rám nézett azokkal a hatalmas értelmes szemeivel és elkezdett beszélni hozzám. Körülnéztem hirtelen, hogy van-e még ott valaki rajtam kívül, de nem láttam senkit, mindenki bent volt az étteremben és jóízűeket nevettek és beszélgettek.
Al’Mara vagyok, hát nem ismersz meg? – szólalt meg a delfin. Álmodban már sokszor találkoztunk és meditációkban is. Ott lakom benned, a szívedben már egy jó ideje.
Nem tudtam, hogy képzelődöm vagy valójában egy delfinnel beszélgetek. De úgy döntöttem bármi is legyen, hagyom magam és fejest ugrok ebbe a varázslatos pillanatba. A delfin pedig elkezdett mesélni…
Folyt.köv. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése