
Szeretném, ha elmondanál valamit az embereknek, -
folytatta.
Igen, persze, de hogyan? – tettem fel a kérdést.
Azzal most ne
foglalkozz, mindent időben meg fogsz tudni. Csak figyelj.
Először is kezd majd azzal, hogy kik is valójában a
delfinek.
Rendben, figyelek - mondtam.
Biológiai szempontból, mi delfinek, emlősállatként élünk
a vízben, de rendszeresen fel kell jönnünk levegőt venni. Fajonként változó,
hogy mennyi ideig tudunk a víz alatt maradni.
Különleges képességünk, hogy a
visszhang alapján tájékozódunk. Hatalmas sebességgel vagyunk képesek úszni és
felugrani magasra a vízből. Furcsa, mókás hangokat, füttyjeleket adunk ki, úgy
kommunikálunk egymással is. – kezdte Al’mara.
Sokat szoktam gondolkodni azon, hogy milyen érdekes az, -
és soha semmilyen hivatalos tudományos kutatás nem tudta megmondani-, hogy
miért hatnak az emberekre olyannyira lenyűgözően a delfinek.
Életkorra való tekintet nélkül, amikor meglátja az ember a delfint felugrani a vízből a levegőbe, örömmel tölti el. Az autista gyermekek hirtelen befogadóbbá kezdenek válni, miután delfinekkel úsztak. Akinek egyébként félelme van a víztől, még az is békében és biztonságban érzi magát, amikor a delfinek jelen vannak. Az emberek gyakran ugyan olyan agyhullám mintát észlelnek, miután úsztak delfinekkel, mintha csak meditáltak volna. Azt is tudjuk, hogy a delfinek nagyon jó bábák.

Gyakorlatilag minden ember, aki valaha úszott együtt delfinekkel, azt mondta, hogy ez a tapasztalás megváltoztatta az életét.
Ez valóban így van, a személyes tapasztalásom is alátámasztja, hogy az az élmény, amikor először úsztam együtt a vadon élő delfinekkel, tényleg megváltoztatta az életemet. De erről majd később még mesélek....
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése